Szóval azzal zárult a cikk első fele, hogy az örökösöknek nagyon sok nyereségadót kellet fizetniük. Miért? Csakis azért, mert az adóhivatal felértékelte a lakást, de mivel a pontos cím Bp. Fő utca volt, kb. pont felére, mint az valójában ért. Így amikor elkelt a lakás, több, mint a fele ár után nyereségadót kellett fizetniük.

 

Az adásvételi procedúra lebonyolítása közben az ingatlaniroda kézben tartotta a dolgokat, de nagyon nehéz volt a tárgyalás, bonyolult volt összeszervezni a sok örökös leültetését egy asztalhoz....

 

Végül sikerült nekünk megvenni ezt az ingatlant, de macerás volt, mivel 9 tulajdonos volt, nagyon különböző tulajdoni hányadokkal.

 

A lakás átutalása megtörtént. Nekem kellett átvenni is a lakást. Amint átvettem a lakást, már meg is bíztam egy építészt, hogy tervezze át, illetve egy statikust, hogy vizsgálja meg, mit lehetne kihozni ebből a lakásból, hogy valóban egy csoda lehessen. A tervezés, egyeztetés még azóta is folyik.

 

Több, mint fél év volt, mire haza tudott jönni az új tulajdonos Amerikából és megnézni az ingatlant.

 

És itt jön az az érzés, amiért megírtam ezt a cikket, és érdemes segíteni másoknak megvalósítani az álmaikat, és ebben a szakmában dolgozni.

 

Ahogy leszállt a repülőről, az első útja a Battyiányi térre vezetett. Az volt a kérése, hogy a Fő utcai kapu előtt találkozzunk, hogy csak akkor táruljon elénk a panoráma, amikor kilépünk a teraszra, és meglátjuk a Dunát. Fölmentünk a 4. emeletre, kulcsos lifttel, ahova már csak a 4. emeleten lakóknak van kulcsa. Bementünk a lakásba, kimentünk a teraszra és a barátom elsírta magát, BOLDOG volt. Még most is elérzékenyülök, amikor rágondolok, annyira jó érzés volt.

 

Visszatérve a közvetítés részére az ügyletnek, ismert tény, hogy az ingatlanirodák meg szokták osztani a jutalékot egymás között, amikor az egyik ügynök árul egy lakást, és a másik hoz egy vevőt. Ebben az eseten ez az iroda nem volt hajlandó megosztani a jutalékát, mert biztos volt benne, hogy egyedül is eladná, akkor miért osztoszkodjon.

 

Mégis a legyszebb az egész történetben az, hogy annyira élveztem, hogy fizettség nélkül is boldogan segítettem megvalósulni a barátom álmát. Sokan mondják, hogy akkor vagy a helyeden, és akkor végzed azt a munkát ami neked való, ha anélkül is megcsinálod és élvezed, ha nem kapsz érte fizettséget. Én nagyon sokszor vagyok így ezzel.

 

A barátom annyira hálás volt nekem, hogy mielőtt visszautazott Amerikába, megajándékozott, azért, mert úgy érezte, értékelte a munkámat, és nagyon megérdemlem.

 

Pár hét múval felhívott az ingatlanközvetítő, aki a lakást eredetileg árulta. Elmesélte, hogy felkereste a befektető, aki alkudozott a lakásra. Érdeklődött, hogy megvan-e még a lakást, végiggondolta, és rájött, hogy mekkora marhaságot csinált, hogy nem vette meg, hajlandó még ráígérni és azonnal megvenné. De ekkor már arról kapott csak tájékoztatást, hogy a lakás elkelt.

 

:-), :-), :-).

Nagyon jó érzés bármikor, hacsak rágondolok.

Ha szertnél még ilyen történeteket olvasni, akkor olvasd a blog cikkeinket a lakaspontingatlan honlapján.

Üdvözöllek:

Stark Mónika