Van egy barátom, aki imádja Budapestet, de nem Magyarországon lakik, hanem Amerikában, és eldöntötte, hogy ő bizony szeretne venni Budapesten egy Dunai Panorámás, de nem is akármilyen, hanem a Parlamentre panorámás lakást. Ő Amerikából egyfolytában nézi a hirdetéseket és talált is egy lakáshirdetést, ami felkeltette az érdeklődését. A hirdetésben azon kívül, hogy eladó lakás a Parlamentre panorámás, és 60 m2, nem voltak részletek, csak egyetlenegy kép a Parlamentről. Egy ingatlanközvetítő hirdette. Azonnal átküldte a linket, hogy segítsek neki, vegyem fel a hirdetővel a kapcsolatot és nézzem meg ezt a lakást. Általában az ingatlanközvetítők együttműködnek egymással, így természetesen elkezdtem fogalkozni a kérésével.

 

Az sem volt biztos, hogy a lakás tényleg panorámás, mert sokszor ugyanis feltesznek a hirdetők egy figyelem felkeltő fotót, és kiderül, hogy a lakásban a panorámát akkor látni, ha a wc-re feláll valaki és kikukucskál a szellőző ablakon.

 

Felhívtam az ingatlanközvetítőt, aki nagyon kedves volt. Először is kiderült, hogy a lakás valóban panorámás, továbbá kiderült, hogy ez egy hagyatéki eljárás alatt lévő, teljesen felújítandó lakás, tehát körülbelül fél év múlva lesz majd eladó. Azért hirdette meg, mert elkezdte gyűjteni az érdeklődőket. Úgy gondolta, hogy ez a lakás egy kuriózum, amit bármikor el lehet adni és majd meg szeretné licitáltatni az érdeklődőket, és végül nagyon jó áron eladni. A hirdetés kb. 2-3 hétig volt fent az interneten. Szóval már fél évvel előtte beetette a nézőközönséget, hogy lesz egy egy Dunai panorámás Parlamentre néző lakás, és aztán el is tűnt a hirdetés, levette. Amikor még fent volt a hirdetést azonnal lementettem, és beírtam a közvetítő nevét is a telefonomba.

 

Körülbelül fél év múlva éppen beszélgettünk ezzel a barátommal és akkor kérdezte, hogy na mi van ezzel a lakással? Nagyon érdekes volt, mert éppen előző nap gondoltam rá, hogy most felhívom a közvetítőt, hogy mi a helyzet. Megbeszéltük, hogy újra érdeklődök.

 

Felhívtam a közvetítőt és mondta, hogy na úgy néz ki, hogy lassan beérik a dolog. A hagyatéki végzés megjött, az Örökösök nevére (összesen 9 örökös :-)) került a lakás, kiürítették és most már úgy néz ki, hogy piacra teheti, de neki már van egy érdeklődője, egy befektető. Ez a befektető sok lakást vett már tőle, felújítja és eladja. Szerinte meg fogja venni az ingatlant. Megkértem, hogy hagy nézzem meg, és megbeszéltünk egy időpontot. Elmentem a Bem rakpartra, Batthyányi tértől fél percre volt a ház, ahol találkoztunk. Megnéztük az ingatlant. Engem teljesen lenyűgözött, bár a teraszon kívül a lakás sajnos teljesen kuka volt, beázott nagyon, és nem csak a falak, hanem a parketta is károsodott, a vizes helységek is több, mint 40 éves állapotban voltak. Készítettem fényképeket a lakásról, és kiküldtem a barátomnak.

 

A barátom olyan lakást szeretett volna venni, ami szemben van a parlamenttel és ott nagyon kevés lakóház van, ahonnan pontosan szembe látni a parlamentet. A fotókon amiket a teraszról csináltam egy kicsit oldalról látszik a parlament, de rájöttünk arra, hogy mivel így 3 d ben látszik, sokkal szebb, vagyis gyönyörű a látvány. Valóban sokkal szebb, mintha pont szembe látná a Parlamentet, tehát teljesen beleszeretett és mondta, hogy ez a lakás neki kell és hogy szerezzem meg neki.

 

Ekkor elindult az alku folyamat. Verseny alakult ki köztünk és a befektető között, aki nagyon alkudozott. Az árat még az is befolyásolta, hogy az örökösöknek jövedelemadót kellett fizetni amiatt, mert nem kértem segítséget egy ingatlanostól, amikor megörökölték. Ha akarod tudni, hogy mért, és hogyan lehetett volna elkerülni, olvasd el a folytatást...