Ingatlanos Életem az Első Lépésektől...

Szia Stark Mónika vagyok, a Lakáspont alapítója. Kaptam egy olyan kérdést, hogy mikor kerültem kapcsolatba ingatlanokkal: Tulajdonképpen úgy emlékszem, hogy mindig vonzódtam az ingatlanokhoz, nagyon szerettem mindig ingatlanokkal foglalkozni. Már gyerekkoromban is azt tervezgettem, hogy a nagymamám tanyáján nagykoromban az unokatestvéreimmel egy pizzériát fogok nyitni, és vendégházat. Cegléden, nagyon jó helyen laktunk egy fantasztikus családi házban, a nagyszüleimmel. A ház egy sarokház volt, a mai napig le tudnám rajzolni az alaprajzát, előttem van a kert, és az udvarok, a nagymamám kicsi tava a tavirózsákkal, a titkos hátsó bejárata a kisutcáról, amit sohasem használtunk. A galambok a padláson, aminek a combja egy-egy ünnepi ebédnél nagyon finom volt a levesben... A két lakást, a mi gyerekszobánk fala választotta el, ahová bekerült egy beépített szekrény, és a szekrény akasztós részében pedig egy titkos átjáró. Ezen az átjárón lehetett átmenni a nagymamámék lakrészébe, amit nagyon ritkán használtak. Gondolhatod, hogy minden gyerekzsúron ez volt a fő szenzáció a bújócskában. A nagyszüleim Ugyerban laktak egy tanyán kb. 15 km-re, és csak a hetipiackor jöttek fel a „nagyvárosba” kedden pénteken, amikor bevásároltak, illetve kivitték a piacra a megtermelt gyümölcsöket. Na meg nagyszünetben hozták az unokáknak a szendvicset a suliba. Sohasem fogom elfejteni, nekem zsömlét, az unokatesómnak kiflit, mindenféle finomsággal megtöltve, mert azt szerettük. Imádtam őket, és a tanyát, ahol laktak. Egyedülálló a hangulat ott a mai napig. A Tanya szerencsére még mindig a családunk tulajdonában van. A tanyával szemben volt egy szomszéd, aki mikor meghalt, a örökös az ingatlant egy demizson borért eladta az édesanyámnak, aki pedig rám íratta. Ez volt az első ingatlan az életemben. Egy vályogház volt rajta, ami lassan, az évek alatt összeomlott. Mint később kiderült, ez az ingatlan tudott elindítani az életemben, hiszen ennek köszönhettem a következő ingatlanom megszerzését. A gimi elvégzése után nem vettek fel elsőre, így a híres Kontrax cégnél kezdtem először Budapesten dolgozni, és kb. 6-7 évig, amíg csődbe nem ment, oszlopos tagja voltam. Ezután az élet úgy hozta, hogy egy vízszigetelő cégnél dolgoztam, ahol már nagyon sokat kerültem épületekkel is kapcsolatba. Az első lakásunkat férjemmel Budapest VII. kerületében vettük a Murányi utcában (az ablakok a Dembinszky utcára néztek), 4. emelet, lift nélkül, kereken 1 millió forintért. Az 1 millió forint 2 lakáskasszából, egyiket a férjem édesanyja rakosgatott éveken át a férjemnek, a másikat az én nagyapám rakosgatta nekem éveken át, és egy kisebb német márka befektetésnek köszönhetően jött össze, amin az árfolyamnyereség csaknem 100.000Ft volt. Az első lakásunk ez egy önkormányzati lakás volt, 34 m2-es, aminek a bérleti jogát elcseréltük a már említett, 1 demizson borért megvett tanya bérleti jogára. Akkor még lehetett bérleti jogot is elcserélni, bérleti jogra, ma már csak tulajdonjogot lehet önkormányzati bérlemény bérleti jogára cserélni. Anyósomnak volt egy nagyon kedves ügyvéd barátnője, ő segített a papírokat elkészíteni. Ahhoz, hogy a cserét közösen tudjuk lebonyolítani, házasoknak kellett volna lennünk, de még nem voltunk, így egy élettársi szerződést írtunk alá. Anyósom majdnem sírt, hogy az ő fia „vadházasságban” él… Később, sok-sok évvel ezután össze is házasodtunk :-). 1-2 év múlva, amikor meg lehetett venni a lakást. 171.000,-Ft-ért vehettük meg. A lakás felújítására nem volt pénzünk, így csak kifestettük, és az összes bútort magunk készítettük el a lakásba. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a lakást a bútorokkal együtt adtuk el, az első vevőnek, aki megnézte. A mai napig mindig felpillantok a 4. emeleti ablakokra, amikor megyek a Dembinszky utcán a Murányi utca sarkot elhagyva.

Ha érdekel a következő lakásom története is, akkor olvasd el a következő heti részt.